Lezárunk egy szakaszt, idén a sokadikat. A Malackarajnak van egy penge, céges fényképezőgépe. Messziről jöttünk, megdolgoztunk érte, megérdemeljük, olvasóink is megérdemlik, mától nem csak a betűk lesznek vállalhatók. Most a szombat reggeli kávéhoz/kólához/hideg pörkölthöz elmesélem, miért volt annyi értékelhetetlen kép a Karajon.

Mert se idő, se pénz nem volt rá. De mára, egy újság életében fontosabb dolgok egyre inkább sínen vannak, rámegyünk a képanyagra. Odavágunk, csuhajja!

A vásárlást nagyon ügyesen oldottam meg, belépő tükörreflexes kell. Hallottam a nagy Canon-Nikon háborúról, haverok egyik fele ide, másik fele oda húz, inkább végig se hallgatom, februárban pont így gyorsítottam fel a Mac-PC ügyet, akkor is jól döntöttem, észérveik úgysincsenek. 

Monitor, balra ez, jobbra az, mutatóujjacska, gyerekmondóka. Az első boltba be, ez köll, van? Volt. 

Azt már később, megdöbbenve vettem észre, hogy az eszköz kódjában ott a D, pedig dízelautó kell a fenének, de ezt már buktam. 

Leraktam az asztalra, megvan, gép, nem érdekelt. Mától ezzel fotózok, kevesebb lesz a nyígás a gyenge képeink miatt, probléma pipa, mi van még mára? Nem vagyok eszközfétisiszta, ütöm-vágom, újat veszek, nem költök védőtokokra és monitortisztító kendőkre, nem szeretem, nem örülök neki, hiszen pórolható. Kivéve, amikor az eszköz pont a kezembe simul, pont úgy csinálja, gondolja, tudja, mint én, alámteszi, átveszi, iszonyú gyors és baromi erős. Ilyen a kocsim (kivéve gyorsaság), amit ettől függetlenül simán beküldök egy földútra, ilyen a telefonom, amin nincs védőtok, pár hónapja ilyen a laptopom is, gyanús a szaporulat, de a fényképezőgép szeretett státusza eszembe se jutott, pláne, hogy ebből a csapatból igazán csak az autóm pótolható nehézkesen. 

Éppen együtt dolgoztunk, amikor megjelentem a fényképezővel, letettem, Fűszeres Eszter felvette az asztalról, megforgatta, lőtt vele kettőt, hű, szép képeket csinál. Nem mondod, néztem fel a laptopból, nincs már kész a leves? De. 

Ez volt a leves, ahogy átvettem a gépet, minden állítás, tanulmányozás, ismerkedés nélkül belevágtunk. Elsőre soha rosszabbat, semmiből:

Thai kókuszos csirkeleves medvehagymával

Hozzávalók, fejenként:

  • 1/2 csirkemell feldarabolva, olajon megpirítva
  • 2 dl kókusztej
  • hüvelykujjnyi gyömbér
  • 1/2 lime
  • koriander, bazsalikom szára
  • egy marék medvehagyma
  • egy chili
  • egy evőkanál cukor, só

A csirkét felöntöm a kókusztejjel, sózom, cukrozom, belefacsarom a lime-ot, beledobom a fűszereket (a medvehagymát és a bazsalikomlevelet nem) addig főzöm, amig a hús megpuhul. Akkor eltávolítom a gyömbért, szárakat, egy tányérba rakom a medvehagymát és a bazsalikomleveleket, rámerem a forró levest és örülök a tavasznak.

Letöltöttem a képet, és szerelmes lettem. Nagyon. Pont úgy csinálja, gondolja, tudja, mint én, alámteszi, átveszi, tökéletes melótárs. Sajnos dolgunk volt, ezért nem tudtam mindent lefotózni csütörtök óta, de még egy:

Thai répasaláta

Hozzávalók (fejenként):

  • 2 db répa megpucolva, finom gyufaszálra vágva
  • 3 db koktélparadicsom felnegyedelve
  • 10 dkg földimogyoró megpirítva
  • 1/2 csokor friss, zöld koriander durván feldarabolva

Az öntet:

  • 1/2 lime leve
  • egy evőkanál halszósz
  • friss chili ízlés szerint
  • cukor

Az alapanyagokat összekeverem, meglocsolom az öntettel.

A kábelét 20 órán belül elhagytam, pedig szeretem, esküszöm.

Velünk örülnek?