Mióta szerző vagyok a Malackarajon, van egy nagy álmom, szeretném egyszer úgy kezdeni a receptet: végy egy egész csirkét. Az olyan szakácskönyves, régies, nosztalgikus, értik, ugye?
Hogy ez az álom eddig nem teljesedett be, két oka van: még sosem csináltam semmit egész csirkéből, sőt, a pörköltön kívül szinte semmit, mert ha nálunk csirke van, azt jelenti, anyagilag a béka segge alatt vagyunk, a tanyáról hozzuk, ingyen van. Tavaly sok csirkét ettünk.
A másik ok, hogy Anna felhívna. Ez önmagában nem baj, de olyanokat mondana, hogy faszkorbács, szívlapát, postán, neked, csokorban, és hogy már a múltkor megmondtam, adok egy ajánlást az egyik öreges puncimagazin horoszkóp rovatához meg hogy mi ez itt, Fürge Ujjak gasztrorovat?
És mégis elérkezett a pillanat. Csirkét sütök. Sóban. Halat már sütöttem így, fogok is, csirkét, soha.
Végy egy egész csirkét.
Utolsó kommentek